Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/PRINTERS.CD

Text File | 1995-09-14 | 18KB | 307 lines

      @VMindenki másképp csinálja@N

          Sokszínû,  sôt  csaknem  áttekinthetetlen  a   jelenlegi
      nyomtatópiac.  Ennek  egyik   oka  a  nyomtatási   technikák
      sokfélesége.
          Amióta  az  ember  az  írást  ismeri,  a  legkülönbözôbb
      módokon   kísérelte   meg,   hogy   megörökítse:  állatbôrön
      korommal,  sziklákon  kalapáccsal  és  vésôvel.  Elôdeinknek
      mindenesetre nem volt könnyû dolguk -- egészen addig, mígnem
      Johannes  Gutenberg feltalálta  a mozgatható  betûket. Az  ô
      találmányának   megjelenéséig    leginkább   a    kolostorok
      írókamráiban ülô  szorgalmas barátok  rajzolták a  betûket a
      türelmes  papírra.  Gutenberg  után  a  szedômûhelyek  és  a
      nyomdák vették át ezt a rendkívül idôrabló feladatot. Amikor
      aztán a számítástechnika bevonult a kiadóhivatalokba,  ennek
      a korszaknak  is vége  szakadt. Ha  napjainkban nyomtatásról
      esik  szó,  egyre kevesebben  gondolnak  a nyomdákra,  annál
      többen a számítógépek nyomtatóira.
          Ez a megnevezés azonban mûszakilag is pontatlan. Amit ez
      a  fogalom  ugyanis  összefoglalóan  takar,  az  közelebbrôl
      megvizsgálva  nagyon  sokféle.  Elôször  is  e  berendezések
      egyike  sem  végez  a  hagyományos  értelemben   nyomtatást,
      nyomást, hanem sokkal inkább festést, égetést, levilágítást.
      Csak  a  manapság  legjobban  elterjedtebb  tûs nyomtatóknál
      játszik  szerepet a  fizikai nyomás.  Természetesen itt  sem
      található nyomtatólap vagy  henger, amely egész  papíríveket
      egy munkafázisban ""befeketítene". Ezeknél a  szerkezeteknél
      kis  egységek,  tûk kalapálnak  színanyagot  egy nylon  vagy
      karbon szalagról a papírra.  Ezt az eljárást alkalmazzák  az
      írógépeknél  is,  azzal  a  különbséggel,  hogy  az írógépek
      teljes betûket nyomnak a szalaghoz.
          A  korszerû   tûs  nyomtatók   nyomtatófeje  kilenc   és
      negyvennyolc  közötti darabszámú  tût tartalmaz,  amelyekkel
      majd' minden  nyomtatandó jel  összeállítható pontokból.  Az
      egyedi  tûk   ugyanis  összességükben   egy  vízszintes   és
      függôleges  irányú  vonalakból  álló  mátrixot  alkotnak, és
      attól  függôen,  hogy  a  vezérlô  elektronika  mely   tûket
      aktiválja, különbözô minták  állnak elô. A  tûs nyomtatóknál
      mechanikus problémákat nem  kell megoldani, csupán  termikus
      és  akusztikus  problémák  jelentkeznek.  A  nagy ""tüzelési
      sebesség"   miatt   a  tûfejek   felforrósodnak   --  néhány
      figyelmetlen  kezelô  a  festékszalag  cseréjénél  már égési
      sérüléseket is szenvedett. A fûrészelô hang okozója  szintén
      a nagy  sebesség, amivel  a korszerû  nyomtatók írófejében a
      tûk mozognak.
          E hátrányok ellenére a tûs nyomtatók nagyon sikeresek  a
      piacon,  ugyanis  napjainkban  messze  a  legolcsóbbak.   Ez
      különösen igaz  az egyszerû  felépítésûnek megmaradt  induló
      modellekre, amelyek általában 9  tûsek. A bonyolult 24  tûs,
      különféle papírbefûzési és papírtovábbítási lehetôségeket is
      nyújtó  nyomtatók  akár  annyiba  is  kerülhetnek,  mint  az
      olcsóbb lézernyomtatók, némelyik még többe is.
          Az IDC  piackutató intézet  tanulmánya szerint  1990-ben
      csaknem 1,6 millió  tûs nyomtató volt  Németországban. Ennek
      ma már csak harmada 9  tûs. Ez az arány a  piaci szakemberek
      jóslatai szerint a  jövôben tovább fog  csökkenni, míg a  24
      tûsek ma még jó piaci  esélyeit a gyorsan terjedô lézer-  és
      tintasugaras  nyomtatók  fogják  letörni.  A  tûs  nyomtatók
      erôssége a formanyomtatványok, címkék, listák készítése.  Ma
      még a tûs nyomtatás az egyetlen módszer, amivel megoldható a
      sok  alkalmazási  területen  nélkülözhetetlen  többpéldányos
      nyomtatás.


      @VHalk tinta a hangos tûkkel szemben@N

          Az  olcsó  nyomtatók   körében  a  tûs   nyomtatók  erôs
      versenytársai  a  tintasugaras nyomtatók.  E  módszernél egy
      olyan anyag támad fel újra, amit a golyóstoll és a  filctoll
      elterjedése  már  kipusztulással  fenyegetett  --  a  tinta.
      Néhányan  most  talán  szörnyülködve  gondolnak iskoláskoruk
      pacáira. Míg  azonban a  jó öreg  töltôtollakban a nehézségi
      erô mozgatta a  tintát, a tintasugaras  nyomtatóknál adagoló
      továbbítja. Azért, hogy ne pacák, hanem jól megformált jelek
      kerüljenek  a  papírra,  a  tintaadagolónak  jól   kigondolt
      vezérlô elektronikával kell rendelkeznie.
          A nyomtatófejben 64  hajszálvékony fúvóka van,  mögöttük
      tintacsatornában  vár a  ""lé" a  bevetésre. A  csatornáknak
      elektronikusan  vezérelhetô  kiöblösödései  (kamrái) vannak,
      amelyekben az a  nyomás jön létre,  amely kilövi a  tintát a
      fúvókákból.  A  megfelelô nyomást  mechanikusan  vagy gázzal
      állítják   elô,   attól   függôen,   hogy   az   úgynevezett
      piezokristályos  vagy  a buboréksugaras  (bubble  jet) elvet
      használják.
          A piezo  eljárásnál a  tinta egy  konvex görbületû lemez
      alatti üregben van,  ahol egy feszültségimpulzus  hatására a
      lemez   az   ellenkezô  irányba   hajolva   kikényszeríti  a
      folyadékot az üregbôl. A buboréksugaras eljárás is  hasonló,
      azzal az  eltéréssel, hogy  itt a  nyomást a  kamrát felfûtô
      termoelem hozza  létre. A  folyadékok --  mint közismert  --
      melegítés hatására kiterjednek,  így a létrejövô  gázbuborék
      (bubble) egy  tintasugarat (jet)  nyom keresztül  a kamrához
      csatlakozó fúvókán.
          A nyomtatófej  fúvókái itt  is mátrix  elrendezésûek, de
      sokkal finomabb elosztásúak, mint  a tûs nyomtatók tûi.  Ott
      24 tû, és a tipikus  0,2 mm-es tûfej-átmérô mellett egy  col
      (2,54 cm)  maximum 127  pontot tartalmazhat  -- ami  127 dpi
      felbontást  jelent. A  tintasugaras nyomtatóknál  a tinta  a
      megfelelô  fúvókák,  illetve   a  hozzájuk  tartozó   kamrák
      egyidejû  vezérlésével  hozza létre  a  kívánt rajzolatot  a
      papíron.  A  tintafröcskölôk  --  ahogy  e  holmikat gyakran
      nevezik -- felbontása 360  dpi, így elérik a  lézernyomtatók
      felbontását.
          Emellett a tintasugaras nyomtatók alig drágábbak, mint a
      jó tûs nyomtatók, ráadásul sokkal csendesebbek. A nyomtatási
      költség  5   és  10   pfennig  (2,50--5,00   Ft)  közé  esik
      oldalanként,  ami drágább,  mint a  tûs versenytársaké.  Ott
      egy-két pfennig  (50 fillér--1  Ft) oldalankénti  költséggel
      lehet  számolni --  de ez  csak addig  igaz, amíg  nem  kell
      nyomtatófejet cserélni. Az ugyanis sok tûsnyomtató-gyártónál
      majdnem olyan drága, mint a teljes berendezés.
          A  tintasugaras  nyomtatófejek  nem  tartalmaznak  mozgó
      részeket, ezért sokkal hosszabb élettartamúak és  olcsóbbak,
      mint  a tûs  nyomtatófejek. A  tintasugarasok ezenkívül  még
      gyorsabbak is,  mint a  legtöbb tûs  nyomtató. Azonban  négy
      oldal/perc    sebességnél    több   nem    várható    el   a
      tintasugarasoktól,  ennyi is  csak akkor,  ha gyors  (draft)
      üzemmódban mûködnek. Grafikus nyomtatásnál már néhány perces
      várakozási idôvel kell számolni.


      @VA lézernyomtatóban a számolás a fontos@N

          A   fentieken   a   lézernyomtatók   tulajdonosai   csak
      mosolyognak,  ugyanis  az  ô  berendezésüknél  a  négy oldal
      percenkénti  sebesség  átlagosnak  számít.  E  nagy   értékû
      berendezések   némelyike  kilenc,   tizenkettô,  vagy   akár
      tizenhat oldalt is kinyomtat percenként. A lézernyomtatók  a
      nevüket a  fókuszált fénysugárnak  köszönhetik, amit  számos
      más  területen  is  alkalmaznak,  például  a   gyógyászatban
      (lézersebészet) és a kompakt lemezek (CD) lejátszásánál.
          A  nyomtatóknál  azonban  inkább  az  elv,  nem  pedig a
      fénysugár  a jelentôsebb.  A lézersugár  csak arra  szolgál,
      hogy  pontonként  kisüsse (semlegesítse)  a  negatív töltésû
      dobot, hogy ezáltal az felvehesse a szintén negatív  töltésû
      festékszemcséket    (toner).     Ez    az     eljárás    más
      energiaforrásokkal is mûködôképes, nemcsak a  lézersugárral.
      Például  fénydiódákkal  (Light Emitting  Diodes  -- LED)  és
      folyadékkristályos   (Liquid   Cristal   Shutters   --  LCS)
      eszközökkel,   amelyek   egyes,   tévesen   lézernyomtatónak
      nevezett berendezésekben találhatók.
          Két  negatív töltésû  összetevô van  a berendezésben:  a
      levilágító  dob és  a festékpor  (toner). Az  azonos  töltés
      miatt e kettô nem tud egymáshoz kötôdni. Csak miután a dobot
      az éppen használt eljárással kisütötték, tapadhatnak a toner
      részecskék a dobhoz. Igazi lézernyomtatóknál a semlegesítést
      a  fókuszált   fénysugár  végzi,   amely  elektrosztatikusan
      rajzolja  a  nyomtatási képet  a  hengerre. A  semlegesített
      részekhez szilárdan hozzáragadnak a negatív  festékszemcsék,
      amelyek a következô fázisban a papírra kerülnek. Hogy mindez
      megbízhatóan mûködjék,  a papírt  pozitív töltésûvé  teszik,
      ezért  vonzza a  negatív festékrészeket.  Rögtön ezután  egy
      úgynevezett rögzítôegység felfûti a papírt és az arra  lazán
      tapadó toner részecskéket.  A festékszemcsék megolvadnak  és
      végleg a papírhoz tapadnak.
          A fénymásolók különben  ugyanilyen elven mûködnek,  csak
      ott egy erôs lámpát használnak fényforrásként.  Nyomtatáskor
      a  legfontosabb munkát  már akkor  elvégzik, mielôtt  még  a
      valódi nyomtatás, azaz a festék papírra vitele  megkezdôdne.
      Az  elektronikának ugyanis  elôbb fel  kell építenie  azt  a
      pontmátrixot,  ami  szerint  a  lézersugár  vezérlése  -- és
      ezáltal a dob kisütése -- történik. Még a kisütés megkezdése
      elôtt a teljes  oldalra kiszámított bitminta  megtalálható a
      nyomtató vagy a számítógép memóriájában.
          A  teljes  oldalra  vonatkozóan  a  legtöbb   berendezés
      300x300  dpi  rácssûrûséget  használ.  Ez  kb.  120x120 pont
      centiméterenként, azaz 14|400 pont  négyzetcentiméterenként.
      Ebbôl kiszámítható, hogy egy A4 méretû oldal levilágításához
      egy több  mint nyolcmillió  pontból álló  minta szükséges. A
      lézersugarat úgy kell vezérelni, hogy csak azokat a pontokat
      találja  el,  ahová  késôbb  a  mátrix  szerint   rajzolatok
      kerülnek.  Ebben  optikai elemekbôl  (tükrök,  lencsék) álló
      rendszer segít.
          Ami  végül megjelenik  a nyomtató  papírkimenetén, az  a
      legtöbb esetben káprázatos  minôségû. De ami  a berendezések
      szellôzônyílásából -- különösen a régebbiekébôl -- jön  elô,
      az  a  felhasználó  orrát  ingerli.  Az elektro-fotografikus
      nyomtatóeszközök ugyanis nemkívánatos mellékhatásként  ózont
      termelnek.   Ez   az  instabil   vegyikötés   --  amely   az
      oxigénatomokból egy háromatomos  oxigén molekulát állít  elô
      -- például villámlás és hegesztés közben is létrejön, és  11
      perc közepes felezési idôvel szétesik.
          Érzékeny orrúak  már a  0,01 ppm  (parts per  million --
      milliomodnyi  részarány)  koncentrációt  is  megérzik,  mint
      ""friss   elektromos   szagot".   A   körülbelül   tízszeres
      koncentrációjú (0,1  ppm) ózon  ingerli a  nyálkahártyákat a
      torokban és  az orrban.  A 0,5  ppm feletti ózonkoncentráció
      már a szem és a légutak számára is veszélyes,  következménye
      köhögés,   fáradtság,  fejfájás   lehet.  Németországban   a
      munkahelyeken  megengedett  legnagyobb  ózonsûrûség  0,1 ppm
      nyolc óránként.
          Ehhez  még  azt  kell  tudni,  hogy  a  nyomtatók   csak
      nyomtatás közben állítanak elô  ózont, és egyre több  gyártó
      hatásosan csökkenti az ózonkibocsátást megfelelô  szûrôkkel.
      Még   a   sok   ózont   termelô   berendezéseket   is  lehet
      veszélytelenül üzemeltetni, ha azok a munkahelytôl  bizonyos
      távolságra vannak, vagy a terem jól szellôzik.  Kellemetlen,
      sôt  veszélyes  lehet  azonban,  ha  több  lézernyomtató  és
      esetleg  fénymásoló   mûködik  egyetlen,   rosszul  szellôzô
      szobában.   Ilyen  környezetben   senkinek  sem   szabad(na)
      dolgoznia.
          A    kellemetlen   ózonhatás    sem   veszélyezteti    a
      lézernyomtatók  feltartóztathatatlan  gyôzelmét.  Az  utóbbi
      években  40%-kal nôtt  a felhasználásuk.  A piackutatók  azt
      jósolják,  hogy   1992-re  Európában   mintegy  1,5   millió
      lézernyomtatót fognak  használni. Az  áruk is  gyorsan esik.
      Egy  minden  területen jól  felhasználható,  négy oldal/perc
      sebességû lézernyomtató sok forgalmazónál már 1800  márkáért
      is megkapható.


      @VHônyomtató a legélesebb kontúrokért@N

          E piaci  részesedéstôl a  negyedik nyomtatótechnikáé,  a
      hôátviteli   (thermo-transfer)   eljárásé   messze  lemarad.
      1988-ban  a  thermo  nyomtatók  a  piac  2%-át  birtokolták,
      részesedésük  1992-ben  a  Dataquest  szerint  7%  lesz. Két
      teljesen  különbözô   felhasználási  terület   a  hôátviteli
      technika ""játéktere". A profik a fejlesztés, a tervezés  és
      a  konstrukció  területén   nagyra  értékelik  e   típus  jó
      minôségét, különösen a színes nyomtatáskor, a gyártók  pedig
      kihasználják kis  teljesítményfelvételét, és  ezért ajánlják
      gyártmányaikat a noteszgépek kísérôjeként.
          A  hôátviteli  technika ugyanis  nem  alkalmaz semmiféle
      mozgó  alkatrészt,  a  papír,  és  a  megoldástól  függôen a
      festékszalag mozog  a nyomtatófej  elôtt (vannak  hôérzékeny
      papírra nyomtató  hôprinterek is,  de ma  már ritkák). Ehhez
      pedig   elegendô   néhány  terelô   és   vezetô  henger.   A
      nyomtatófej, mint fogalom a hôátviteli technika esetében nem
      egészen helyes,  mivel egy  teljes csíkról,  vagy még inkább
      egy fésûrôl van szó, ami a teljes papírszélességet  kitölti.
      A   ""fésûben"   kis   hôelemek   vannak,   amelyek  vezérlô
      elektronikával   kijelölhetôk   és   felfûthetôk.   Ezek   a
      viaszbevonatú  festékfóliáról kis  pontokat olvasztanak  le,
      amelyek a papíron aztán jeleket és vonalakat alkotnak.
          A  300  dpi  felbontás  a  hôátvitelû  nyomtatóknál  nem
      különlegesség. Legalább 2400 különálló fûtôelem olvasztja  a
      sorokat a papírra egy olyan festékfóliáról, amely  mellesleg
      poliészterbôl készül, és eltávolítása után, hulladékként nem
      igényel  különleges   feldolgozást  (környezetvédelem!).   A
      lézernyomtatástól eltérôen nincs szükség további  lépésekre.
      Az elôhívás és a  rögzítés kimarad, és a  kinyomtatott lapok
      rögtön kenôdésmentesek.
          E  technika  legnagyobb hátránya  a  magas anyagköltség,
      mivel a festékfólia csak  egyszer használható fel és  csupán
      néhány oldalra  elegendô, ráadásul  különösen sima  felületû
      papírra van szükség. Fekete-fehér nyomtatásnál a  laponkénti
      költség 15  és 50  pfennig (7,50--25  Ft) közé  esik, színes
      nyomtatásnál pedig legalább egy márka (50 Ft).
          A másik három eljárástól eltérôen a színkitöltöttség  és
      a  költségek  között  nincs  semmi  összefüggés.  A szöveges
      oldalak festékkel való kitöltöttsége  általában 5% -- ezt  a
      feltételezést használják a  legtöbb esetben a  tonerkazetták
      és más részegységek  élettartamának becslésekor. Ha  gyakran
      nyomtatnak olyan  grafikákat, ahol  nagyobb a  kitöltöttség,
      akkor csökken az  élettartam és nô  a költség. A  hôátviteli
      technika   festékfóliájának  teljesen   mindegy,  hogy   mit
      nyomtatnak   vele,   0   és   100%-os   kitöltöttség  között
      ugyanannyira  használódik  el.  Azok  számára,  akik gyakran
      nyomtatnak  nagy   kitöltöttségû  oldalakat,   a  hôátvitelû
      nyomtatók  költsége  ennek megfelelôen  sokkal  kedvezôbb is
      lehet.
          A    hôátviteli    technika    súlyponti    kérdése    a
      színvisszaadás.   Ugyan   minden   itt   felsorolt  technika
      alkalmazásával  elô  lehet állítani  színes  nyomatot, de  a
      legjobb minôséget, elfogadható áron,  10 és 25 ezer  DM (500
      ezer Ft  és 1,25  millió Ft)  közötti gépárral  a hôátviteli
      technika szolgáltatja.
          Ezek  a nyomtatók  -- mint  a nyomdaiparban  minden  más
      színmegjelenítési módszer -- az úgynevezett ""szubsztraktív"
      színkeveréssel dolgoznak. A felhasznált alapszínek a kék,  a
      bíbor  és  a  sárga, ezért  a  módszer  CMY (cyan,  magenta,
      yellow) néven is ismert. E három színbôl hét elsôdleges szín
      (C,  M,  Y,  CM, CY,  MY,  CMY)  és színárnyalatok  tízezrei
      keverhetôk ki. Ritkán a CMYK módszer is használatos. Ez  azt
      jelenti, hogy a kitöltött, jól takaró fekete felületek és az
      intenzív színek számára a fekete a negyedik színkomponens (a
      ""K" a feketét jelenti).
          A  három  (vagy  négy)  alapszín  a  színfólián   teljes
      hosszúságban  megtalálható.  A nyomtatás  során  a szükséges
      színeket egymás után viszik fel a fóliáról a papírra és  így
      ""keverik ki" az árnyalatokat. A papírvezetô hengerek minden
      színfelvitel után visszaviszik  az oldalt a  kiindulópontba,
      mialatt a fólia továbbhalad a következô szín felviteléhez.
          E módszer miatt a papírtovábbításnak különösen pontosnak
      kell  lennie.  Az újrapozicionálás  során  már a  milliméter
      töredékét kitevô pontatlanság is elfogadhatatlan  nyomtatási
      eredményhez vezet.  A jó  minôségû színes  nyomtatók mozgató
      mechanikája  fotoérzékelôk  segítségével  tökéletesen  végzi
      feladatát. A hôátvitel ennek köszönheti népszerûségét a  CAD
      felhasználók között,  mivel a  rajzok kontúrjainak  élessége
      nagyobb, mint a lézernyomtatóknál.
          Egyes berendezések a  kétoldalas nyomtatást is  lehetôvé
      teszik, a papír újra behelyezése nélkül -- ez olyan kényelmi
      szolgáltatás, amit sok felhasználó szívesen fogad.
          Kis  méretük,  csendességük,  kis teljesítményfelvételük
      hordozható  felhasználásra   teremtette  e   nyomtatókat.  A
      jelenleg  legkisebb  hordozható  nyomtató  is   hôátvitellel
      dolgozik, csak 5 cm  magas, 9 cm mély  és 29,7 cm széles  --
      pontosan  akkora, mint  egy A4  méretû lap.  Mivel a  thermo
      nyomtatófejeket    a    faxberendezések    is    használják,
      számíthatunk  e  technika  további  fejlôdésére.  Kíváncsiak
      vagyunk  az elsô  400 vagy  akár 600  dpi felbontású  thermo
      nyomtatóra.

      @KJosef Beck@N